A héten átköltöztem az új műhelyünkbe! Immáron tagja lettem a helyi alkotó közösségnek és most alakítjuk ki kiállító és egyben alkotó terepünket. Talán hamarosan kemencénk is lesz, így nem kell majd a nyers edényeket csomagolgatni és szállítgatni, hanem egyből mehetnek az égetőtérbe. Még nem teljesen laktam be az új helyet, de minden szabadidőmben ott vagyok és az itt látható talpastálat, meg sütőtálat, már ott készítettem.
Egy új aranyszarvasos készletet gyártása van most folyamatban. Lesz majdmindenféle benne a lapos- és mélytányértól kezdve a teás és pálinkás poharakon át a boros kupákig.
Ez a felső az a szkíta aranyszarvas, mely kidomborodik majd a legtöbb tagján az edénycsaládnak.
Még otthon készült a konyhaasztalon az alább látható halas, leveses készlet. A félegyházi tarsolylemezről loptam le egy kis motívum részletet, majd sormintává préselgettem a tálak oldalába.
Szerintem minden kerámikus életében van egy konyhaasztalon "kóklerkedős" időszak. Ez olyan kötelező, mint az ügyvédek bojtárkodása.
Köszönet a családom türelméért!
Transzpanens mázzal jobban érvényesül a minta, mert a mélyedésekben összesűrűsödik a máz és mélyebb lesz a szín.
Ez a bronz máz ugyan kissé betakarja a minta finom részleteit, de ünnepélyes fémszerű külsőt ad a tálaknak.
Meg persze nem folyik az égetőlapra, mint a fazekas zöld, én ezért szeretem.
Tudom, hogy borzalmas a fotók minősége, de elkapkodták az árut, mielőtt normálisan befotózhattam volna.
Ezek a képek akkor készültek, amikor septében katintottam párat telefonnal a kemencéből kipakolás közben.
Így néz ki a kiskunfélegyházi tarsolylemez.
