2010. március 30., kedd

Díj

Kaptam egy díjat KÉKMADÁR-tól. Még nem tudom kinek adjam tovább, de hamarosan kitalálom. Addig is megfelelek a díjazás szabályainak.



1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2) a logót kirakom a blogomba.
3) a szabályzatot kirakom a blogomba.
4) megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5) kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6) megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7) betartom a szabályokat

Becenév:
Azért kaptam szüleimtől a Virág nevet, hogy ne becézgessenek. De az egyetemen Viriztek az osztálytársaim. Tőlük kedves volt, de másnak nem engedem.
Lakhely:
Kiskunfélegyháza
Magasság:
170cm
Névnap:
November 26. (azt hiszem)
Foglalkozása:
szilikátipari formatervező művész
Testvérek:
Barnabás, Judit (U'dyt) és Kamilla, valamint nevelt testvéreim Eszter, Elvíra és Klementina (anyukám nevelőszülő)
Anyanyelv:
magyar
Beszélt nyelvek:
Angol
Gyűjtemény:
Igyekszem nem gyüjtögetni, de sajnos nem mindíg sikerül
Cipőméret:
38-39, néha 40
Iskola:
NYME-FMK-AMI
Kedvenc tantárgyak:
humán tárgyak, mintázás, vagy plasztika
Hobbi:
Kirándulás, utazás, kötés, horgolás, nemezelés, rendszerezés, blogolás
Zsebpénz:
pénztárcában tartom a pénzt, nem a zsebemben, amikor van. Ha nincs sem bánom túl sokáig, pár napig még kihúzza az ember azzal, amit a kamrában talál.
Kívánság:
Sokáig tartson ez az év.
Álom:
Kistestvér a fiamnak
Szerencseszám:
13
Szeretne találkozni:
Csupa olyannal, aki már nem él, vagy talán nem is ebben a korban élt.
Háziállatok:
Nem vagyok oda az állatokért a házban.

És hogy kinek adom, az majd holnap kiderül.....

2010. március 23., kedd

Szoborom kiemelése negatívból

Sikeresen kifejtettem ma a szobromat a negatívjából. A két felet egymásrabotítottam, összetapasztottam agyaggal és lefejtettem a mellkasáról a gipszeket.


Belül elsimítottam a ragasztás után maradt sorját, majd felállítottam az egészet.

Egy kinyújtott agyaglapra borítottam rá amikor felállítottam és leválasztottam a hátáról is a gipszet. Majd az aljához hozzáragasztottam a fenéklapot. Így akár vázaként is funkcionálhat, vizet is lehet bele tenni.


A sorját kívülről is letakarítottam és helyreigazítottam a felületet, hogy észrevehetetlen legyen a ragasztás.

Valahogy így néz ki amikor dolgozok és telefonálok egyszerre.

2010. március 21., vasárnap

Agyag formába préselése


Mire nem alkalmas egy tortalap szelő!
Az agyagot vékony lapokká szelem a préseléshez.

Majd a lapokat belenyomkodom a negatívba.

Elsimítom az ujjaimmal...

..és a tenyeremmel.
Folytatása következik...

2010. március 20., szombat

FöLDANYA

Nagy léptekkel kezdtem el készülni májusi kiállításunkra. Téma a FÖLD. Mivel az agyag földből van és a termékenység szimbóluma a nő és a női mell a táplálás, továbbélés, így gondoltam újjáélesztem ezt a régi munkám.

Ezt a női torzót kb. 5éve készítettem a Kerámia Stúdióban és megtartottam, hogy majd szeretém továbbgondolni és folytatni.

Most készítettem is egy negatívot róla, leöntöttem gipsszel és gézzel erősítettem meg.

Aztán lefűrészeltem a válaszpontok mentén a negatívot.


Így egy teljes sokszorosító formát kaptam, ami csak arra vár, hogy minnél több anyaszobor készüljön.

Horgolt nyári felső folyt. köv. köv


Itt tartok most vele, vegyesen horgoltam és kötöttem. Még hiányzik a vállpánt és az aljáról az alábbi sáv. Sajnos elfogyott mindkét szinű fonál és nem is lehet már kapni a városban sehol. Úgyhogy most berekesztem ez a projektet, amíg nem lesz fonál.


2010. március 13., szombat

Horgolt nyári felső folyt. köv.


Kötni tanulok! Egyre jobban megy, de ez a körkötőtű kikészít. Valahogy nem csúszik rajta a fonál rendesen.

2010. március 11., csütörtök

Kobold szobor mintázása: KÉSZ!

..majdnem. Még némi csiszolgatás és mehet égetésre.

A közepe üreges, az álla alatti luk leér a fenekéig. Nagyon remélem, hogy nem fog széitdurranni. Nem esne túl jól! Kő hatású agyagból készült, kiváncsi vagyok milyen lesz kiégetve. Következőnek már csak akkor teszem közzé, ha végleg kész.

2010. március 9., kedd

Táska újrahasznosítással: KÉSZ!

Elnézést a kép minőségért, nagyon koszos a lencsém.

Még csak egyszer vittem magammal, de már többen is megdicsérték.

Elkészítettem én is a kávé-süteményt, amit KÉKMADÁR oldalán olvastam, aki JADE KONYHÁJA oldalán olvasott. Málnával csináltam meg mogyoróval, és azért tetszett meg, mert a krémsajton kívül minden volt hozzá itthon.
Gyorsan elfogyott, ami annak a jele, hogy nem lehetett rossz.

2010. március 2., kedd

Kobold szobor folyt.köv.2

Éjjel valamennyit haladtam Koboldkával. Nem olyan pofit csináltam neki mint a képen volt, de remélem tettszeni fog a gazdájának, mert mostmár nem takarom vissza, hagyom kicsit száradni. Majd ha szárazabb lesz megcsiszolgatom, letisztázom.


Próbáltam gonoszra és közben mégis édesre formázni, nem tudom mennyire sikerült.!?

Életem legszebb napja

A napokban ünnepeltük meg, hogy két éve megtörtént életem eddigi, legnagyobb csodája. A képek önnmagukért beszélnek.


Az első összenézés, ami egyből megnyugtatott mindkettőnket, és feledtette azt a 2óra erölködést.

Na és kinek volt a második szülinapja:

Ennek a kis gyönyörűségnek!
Három tortát is csináltam:


A kis marcipánmacit (a gyertya mellett) a kisebbik húgom (lenti kép) formázta meg, nagyon édes lett, de hamar áldozatul esett!

Elfújtuk a gyertyát!

Felszlték a tortát, de a macinak már nyoma sincs.
Ott a szájában, alig kapott levegőt tőle!
Így történt:
-Jól van, add már ide! Leharapom fejét!

 
"Vagy inkább az egészet egyszerre!" -Hamm!

2010. március 1., hétfő

Táska újrahasznosítással

Én is belekezdtem az újrahasznosításba. Először is minden égethetőt a legutolsó papírcetliig a kandallóba dobok. És mióta beleolvastam a cellux csoport blogjába, azóta a műanyag flakonokat és joghurtos poharakat is gyűjtöm, a kamrába dobálom egy nekik kinevezett papírtáskába. Így majd a nyáritáborban a nagyobb gyerekekkel izgalmas kreálmányokat szülünk. A befőttes és minden egyéb üveget is gyűjtök egy külön kosárba. Nem mintha valaha is készítettem volna lekvárt (mindig csak "akartam"). Amit lehet visszaváltunk, de sokmindent nem vesznek be, azokat pedig gyönyörű üvegfestéssel díszítünk majd és nyári estéken a teraszon mécsesként keltjük őket új életre. A kisebb üvegcsékbe (pl. olivabogyó, pesto, vagy bébiételes) mindig fűszert töltök. Nem szeretem eredeti papírtasakban tartani azt, amiből sok van, vagy gyakran használok. A papírzacsiról kivágom a fűszer nevét, amit általában szép kis keretben írnak ki, és azt ragasztom az üvegre. Így nem kell külön cimkéket vennem, vagy festegetnem rá.
Ez az újrahasznosításom lényege.
Persze mondhatnátok, hogy kerámikus vagyok, miért nem gyártok magamnak szép kis tárolókat, meg is tehetném, csak valahogy jobban szeretem, ha ebben az esetben átlátszó, és látom kívül is, mi van belül.

Aztán most 5 év után vettem magamnak végre új csizmát. Nincs baj a régi velúr, vajszínű, prémessel sem, csak egész terhességem alatt azt nyúztam, meg az elmúlt 5 tél alatt, és most valami nőcis, magassarkúra vágytam. Egy fekete wescost találtam elfogadható áron és jött vele a táskakérdés. Még száz éve csináltam magamnak egy bőrtáskát, imádom, csak barna.

A már meghalt nagyapámnál talált nadrágszíj a vállpántja, lehet ezzel náspángolta el nagybátyáimat kiskorukban.

Szóval nyakamba vettem a várost, hogy találjak egy csizmához illő fekete táskát....és nem találtam. Kompromisszumot kötni nem akartam valami nem annyira tettsző darabbal. Így aztán úgy döntöttem csinálok megint, de most nem bőrből, hanem valami puhábbat.
Varrni nincs kedvem, viszont amit régen varrtam, de fehér-piros, ki-be fordítós, alapnak, bélésnek jó lesz, mert fekete pántot tettem rá már régen.
Ha horgolni akarom sose lesz kész, ezért turiztam egy fekete elnyúlt pulóvert (50Ft volt), vettem egy kis fekete fonalat, zippzárat méretre, hogy be bírjam majd húzni a táskát.

 

Lebontottam a pilóver elejét és némi hozzáhorgolással megpróbálom bevonni vele az eredeti táskámat. Szerettem volna, ha átlósan futnak a csíkok, hogy kicsi játékosság is legyen benne. A zippzár miatt biztos varrnom is kell majd. Egyenlőre itt tartok: 



Úgyhogy újrahasznosítottam egy pulóvert meg egy régi táskát amit amikor készítettem, újrahasznosítottam maradék anyagokat és egy régi, csúnya strandtáska egyik pántját.
Ez a dupla hasznosítás.
Nagy lelkesedéssel készítem, próbálok vele haladni, de Koboldka már nagyon várja hogy hozzányúljak és folytassam a lábát, úgyhogy ma ő lesz az első, hogy feltehessem róla a kész képeket.

Horgolt nyári felső

Még nyáron kezdtem el egy szép kis blúzt horgolni magamnak, de még mindig csak itt tartok. Mamám tanított meg az alapokra, a kis virágalapú négyzetekre. Meg adott egy jó, régi könyvet, amiben minden mintatipus benne van. De sosem nézem könyvből, vagy újságból, csak úgy kitalálom, hogy mit szeretnék és elkezdem. Aztán épül a maga útján. Sokszor nem is sikerül szimetrikusra, meg amikor rájövök, hogy nem lesz valami jó, akkor néha több órányi melót bontok vissza. Például ezért sem haladok. De talán idén nyáron már felveszem...!



Amint valamit folytatok rajta, itt is bejegyzem majd képekkel.

A kis négyzeteket összehorgoltam egy sávvá, ez kerül az aljára majd. Folyt. köv....

Fürdés a bidében

Valamiért nem megy nekünk a bimibe csinálás. Még nem keseredtem el azért végképp, hiszen most 2éves csak és bízom benne hogy nyáron belejön a "virágok meglocsolásába", vagy nem is tudom milyen módszert találjak ki!?

Addig is marad a pelenka és popsitörlő, ha meg már az sem segít a nyomok eltüntetésében, popsit mosunk a bidében.
Nem lehet valami kényelmes, de alig bírtam rávenni, hogy kijöjjön.

Majonézes krumplisaláta

Batyus házibuliban voltam a hétvégén. Ez annyit jelent, hogy a vendégek is hoznak rágcsát meg italt. Vettem egy üveg száraz martinit és hozzá olajbogyót. Először arra gondoltam sütök valami süteményt, de nem volt hozzá fantáziám, meg mások úgyis visznek. Ezért úgy döntöttem csinálok egy salátát az majd jól kiegészíti a húsokat, meg köretnek is jó. Szerencsére sokaknak ízlett, és a böjtölőknek is meghozta az étvágyát.

Így készült:


Lilahagymával és reszelt savanyúuborkával bolondítottam meg.


Még almát és pirított lenmagot is tettem bele, hogy különlegesebb legyen.

Az alapreceptet gondolom mindenki tudja.