2011. június 22., szerda

Eperjesi Zsolt barátom fotói

Megkértem Eperkét készítsen a tálkáimról képeket. Úgy érzem az ő érzelmekkel átszőtt fényképkészítési stílusa összhangba tud kerülni a csipkés táljaimmal. Pár napig barátkoztam az eredménnyel, de végül úgy döntöttem nagyon tettszenek.





2011. június 11., szombat

Ikonok


Augusztusi szakrális kiállításra készülök. Igaz még messze van, de kedves számomra a feladat és kicsit előgyakorlok rá. Először térbelibb képeket, domborműveket terveztem, de végül külső ihletésre meg személyes vágyból is festegetni kezdtem agyag lapokra. Találtam a műhelyünkbe egy szuper kis prést, amit linókhoz meg rézkarcokhoz használhatta. Most beavattam agyaglap nyújtásra. Két durvább szövésű vászondarab között hengerlem ki a festésre szánt samottos lapokat, hogy belenyomódjon a szép textúra.

Ezt a darabot tegnap kezdtem....

 ...és ma fejeztem be.

 Ennél csak fekete földfestéket használtam és a dicsfényhez csipkét helyeztem Mária feje köré. Aztán átküldtem az egészet újra a mángorlón. Jól elnyúlt az egész. A hátteret majd a kis tálkák külsején alkalmazott mázbedörzsöléssel teszem aranylóan csillogóvá.

Itt pedig a széleket keretté emeltem és több színt vittem bele. Kíváncsi leszek az égetés mennyit módosít majd rajta. És a bronz máz mennyire teszi majd  a kis kerámia képeket.


Virágos vasárnapra


Reneszánszra hangolva készültek ezek a tányérok a múzeumunk virágünnepére. Rögtönzött kis kiállítást dobtunk (helyi alkotók) össze virágokat, csendéleteket bemutató fotókból, festményekből, grafikákból és ezekből a kerámiákból.



100 tálka

100 darab kínáló tálka készül a kezeim alatt. Mindegyik más lesz. Különböző mintájú textileket, csipkéket, hálókat használok a felületük kialakításához. Végül három kicsi golyót kapnak láb gyanánt.



A belsejükbe csillogó bronz máz kerül, amit kívül beledörzsölök a minták mélyedéseibe. Így erősebb kontrasztot kapnak és az apró felületjátékok, repedezések is jobban kiemelkednek.








2011. február 13., vasárnap

Frissen égetve

Elkészült néhány darab az új készletből, amit mostanában csinálgatok!
Levesestál, boroskupa, teásbögrék, talpastál.


A háttérben látható a kemence, amiben imádok égetni, mert ilyen szép, csillogó, fémes lesz a máz.
Csak az a baj vele, hogy ilyen kicsi és hogy nem az enyém.:(

2011. január 29., szombat

Készletek leletekre hangolva

A héten átköltöztem az új műhelyünkbe! Immáron tagja lettem a helyi alkotó közösségnek és most alakítjuk ki kiállító és egyben alkotó terepünket. Talán hamarosan kemencénk is lesz, így nem kell majd a nyers edényeket csomagolgatni és szállítgatni, hanem egyből mehetnek az égetőtérbe. Még nem teljesen laktam be az új helyet, de minden szabadidőmben ott vagyok és az itt látható talpastálat, meg sütőtálat, már ott készítettem.



Egy új aranyszarvasos készletet gyártása van most folyamatban. Lesz majdmindenféle benne a lapos- és mélytányértól kezdve a teás és pálinkás poharakon át a boros kupákig.

Ez a felső az a szkíta aranyszarvas, mely kidomborodik majd a legtöbb tagján az edénycsaládnak.


Még otthon készült a konyhaasztalon az alább látható halas, leveses készlet. A félegyházi tarsolylemezről loptam le egy kis motívum részletet, majd sormintává préselgettem a tálak oldalába.


Szerintem minden kerámikus életében van egy konyhaasztalon "kóklerkedős" időszak. Ez olyan kötelező, mint az ügyvédek bojtárkodása.
Köszönet a családom türelméért!

Transzpanens mázzal jobban érvényesül a minta, mert a mélyedésekben összesűrűsödik a máz és mélyebb lesz a szín.

Ez a bronz máz ugyan kissé betakarja a minta finom részleteit, de ünnepélyes fémszerű külsőt ad a tálaknak.
Meg persze nem folyik az égetőlapra, mint a fazekas zöld, én ezért szeretem.

Tudom, hogy borzalmas a fotók minősége, de elkapkodták az árut, mielőtt normálisan befotózhattam volna.
Ezek a képek akkor készültek, amikor septében katintottam párat telefonnal a kemencéből kipakolás közben.

Így néz ki a kiskunfélegyházi tarsolylemez.



2011. január 28., péntek

Visszatérek én is!

Nem is hozok fel mentségeket, miért nem írtam eddig!
Előkotorásztam az elmúlt hetekben kölcsönkért fényképezőgépekkel meg telefonnal erőltetett archiválási kínlódásokat.
De azért talán látszik, hogy dolgoztam, még ha műhely, meg kemence, na és persze fényképezőgép nélkül is, de küzdök. Tudom, hogy meg lesz egyszer minden és mert küzdeni jó!




Ezek a munkák, melyeket elhelyeztünk a karácsonyi kiállításunkon.
Itt a cikk képekkel a megnyitóról.
És az ott megrendezett borkostolóról is.


Égetés előtt várakoznak a munkák.

Lesi-telefonfotó a művelősési központ vásárán.
Ez volt az én aszalom. A nyakláncokat más készítette, csak osztoztam a terepen.

..és hát otthon a szobámban kiürítettem a polcokat, hogy teret engedjek a száradó tömegtermeléseimnek...