Ha bálba nem is megyek mostanában (bár ez is megtörténhet, csak egy herceg hiányzik, aki karöltve elkísér), azért néha bebetérek egy-egy táncos mulatós helyre. Olykor elkapnak a partyfotósok, de most nem ezeket a képeket mutogatnám itt.
A farsangi időszakról eszembe jut Velence. Néhányszor jártam ott, de nem a karnevál idején, hanem a művészeti biennálékon. Sok fotót készítettem, fura egy hely, nem igazán lopta be magát a szívembe először, de mégiscsak van benne valami.
Az első dolog ami elbűvölt az a halpiac volt:
Aztán az épületek persze, meg azok az apró kis részletek, melyek olyan műgonddal vannak kidolgozva, hogy eszünkbe sem jutna. Például egy márvány kaputelefon, vagy egy kerámia házszám, stb.
Aztán lehet van valami ebben a romantika dologban, ami annyira körüllengi, de szerintem ezt turista szezonban nehéz átérezni.
Belestünk egy gondolafaragó műhelyébe, na ez egy pillanatig romantikus volt, gondolom értitek miért:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése