Bár az idő volt napsütéses és el is mentem fényképezni, de azóta nem találom a fényképezőgépemet.
Vagy lába kelt, vagy meglovasították még mielőtt letöltöttem volna. Borzasztóan érzem magam miatta és hihetetlen hogy mennyire tud hiányozni egy tárgy. Az embernek fel sem tűnik amíg magától érthetően van valamije, hogy milyen nélkülözhetetlen tud lenni, amikor elveszíti azt. Talán így van ez az emberi kapcsolatokkal, szerelmekkel és családtagokkal is ... sajnos.
Pedig sok mindent csináltam mostanában amit szívesen lefényképeztem volna, igyekszem kérni egyet és bepótolni a képeket.
Még ha a munkafolyamatot így nem is tudom már átadni, de a végeredményt biztosan.